Tisztelt Főorvos Úr!
Leírom betegségem történetét, mint ahogy ezt önnek megígértem. Már szüléseim után gyakori felfázási és vizelési problémáim voltak.
1985-ben az Orvostovábbképző Urológián hüvelyfali plasticát végeztek rajtam.
1989-ben ugyanott, csak a nőgyógyászati osztályon, méheltávolítást és szalagfelvarrást végeztek,
1991-ben újra kiújult, amit bizonyos hólyagsérvnek neveztek.
1998-ban újra éreztem, hogy kiújult. Sokat jártam urológiára fájdalmas és vizelettartási problémáimmal. Végül le is százalékoltak.
6 évvel ezelőtt már olyan súlyossá vált, mert annyira kitüremkedett, hogy még a járás is sokszor nehezemre esett. Újra elmentem az urológushoz, aki annak idején közölte velem, hogy már kár hozzányúlni, mert úgy is kiújul. Újra csak vártam, és reménykedtem. 2 évvel ezelőtt megint csak megpróbáltam elmenni a férjem urológusához Vámos Dr.-hoz, aki azt javasolta, hogy ezzel nőgyógyászhoz kell mennem.
Mivel régóta nem jártam nőgyógyásznál elmentem az Aszódi rendelő intézetbe, ahol Dr. Vámosi nőgyógyász rendelt a kistarcsai kórházból.
Alaposan megvizsgált, és azt közölte, hogy ezt bizony meg kell műteni, mert már nagyon kitüremkedett. De nem a Kistarcsai, hanem a Hatvani Kórházba küldött. Ott is megvizsgáltak, és közölték, hogy vagy a gyűrűt tesznek fel, vagy rutinműtétet végeznek el, gondoljam meg, és ezt bármikor megcsinálják.
Közben arra gondoltam, mi lesz, ha újra kiújul, ahogy ezt a fent leírt orvos mondta, és akkor fölöslegesen teszem ki magam egy újabb operációnak. Bizakodtam, és kértem a jó Istent, hogy vezéreljen valakit az utamba, aki valóban képes tudásban és emberségben segíteni rajtam. Lám egyszercsak megtörtént a csoda. Egyik nap összefutottam egy régi ismerősömmel, elmondta, hogy nemrégiben milyen műtéten esett át a Kerepestarcsai Kórházban, és akkor elmondtam, hogy nekem is ugyanaz a problémám. Ekkor javasolta nekem a Sipos Főorvos Urat, vagyis Önt, megadta telefonszámát, s ez kb. 2011. tavaszán volt. Közben nálunk bekövetkezett egy családi tragédia.
Ezzel megint elhúzódott az idő. Kb. Július elején hívtam csak fel a Főorvos Urat. Elmondtam, hogy egy ismerősöm ajánlásával fordulok Önhöz, valamint a problémáim megoldásában kértem segítséget. Már a következő napra időpontot is kaptam a Kistarcsai Kórházba. Nem is feszültséggel jelentem meg a megbeszélt időpontra, de a félelmem megenyhült más a kedves fogadtatástól is, és főleg mikor megvizsgált és közölte velem, hogy ezt meg lehet műteni egy hálós megoldással. Ekkor felcsillant a szemembe egy kis reménysugár, hogy kérésem meghallgattatásra talált, és egy olyan orvost vezényelt az utamba, aki bebizonyította, hogy korom ellenére, ebből a betegségből is van kiút.
Ezek után különböző vizsgálatokra került sor a nyár folyamán.
Szeptember elején behívtak egy bemutató vizsgálatra, ekkor közölték, hogy mihelyst megjön a megrendelt háló, értesítést kapok a műtéti időpontra.
A műtétre november 23-án került sor. Nagyon féltem, mivel már sok műtéten estem keresztül, valamint a koromtól függően is, hogy nehezen fogom átvészelni.
De hála Istennek minden komplikáció nélkül túljutottam a műtéten, és bentfekvésem során sem adódott komolyabb probléma, csak annyi, hogy a vizeletem nem tudtam még jól tartani.
A Főorvos Úr javaslatára elkezdtem az intim tornát. Megvettem a KRISTON féle intim torna c. könyvet, és ebből naponta 2×10 percet elvégzek a megadott tornagyakorlatokból, és most már úgy érzem, hogy napról – napra köszönetet mondok ezért, elsősorban Főorvos Úr Önnek, az emberséges munkájáért, tudásáért, valamint azoknak, akik részt vettek a gyógyításomban. Én is köszönöm hála a Jó Istennek, hogy jól vagyok, és hogy nem veszítettem el a reményt és a hitemet.
Üzenem a sors valamint a kortársaimnak, hogyha ilyen problémájuk van, mert hála az orvostudománynak, erre is van már egy jó megoldás.
Azóta már többnek ajánlottam a Főorvos Urat, sőt amikor a Hatvani Kórházban jártam a trombózisommal, elmondtam a műtétemet is és egyben kérték az egészségügyi dolgozók is az Ön telefonszámát.
Végezetül ne tessék haragudni, hogyha hosszan írtam le, de ez az én történetem a műtéttel kifolyólag.
Üdvözlettel: K. Józsefné