A csoda és az orvostudomány – az orvosi szakértelem – találkozása röviden
Hosszabb ideje fenn állt az a gondom, hogy nem tudtam ,,vizeletet üríteni” magyarul pisilni bármikor, csak nyugalmi helyzetet követően. Eleinte stresszes (környezet, nem megfelelő hely, stb) vizelet visszatartásnak gondoltam, természetesen nagyon kellemetlen volt, és tisztába voltam a veszélyeivel is. Nyugdíjba vonulásomkor rászántam magam, hogy a végére járok. A diagnózis: a kinyújt méhszalagok miatt egy un. sérv alakult ki, ami megtöri a húgyvezetéket és elzárja a vizelet útját. A megoldás: műtét, és hogy véglegesen megoldódjon a probléma: nagy műtét, azaz méheltávolítás. A belső hangom tiltakozott – nem akartam! – sajnos nem hallgattam rá, ész érveim nem bizonyultak elégnek.
2006 februárjában sor került a méheltávolítási műtétre és a hat hetes lábadozás után újra jelentkezett a megoldani vélt probléma kiegészülve az ennél sokkal kellemetlenebb és új ,,problémával”: A hüvely ,,kicsúszott” – hüvely előesés – a szeméremrésbe. Ez egy roppant kellemetlen ,,húzó”, feszülő érzés, tapintásra tyúktojás nagyságú ,,valami”.
Felkerestem a műtétet végző orvost, próbálom idézni: ,,A műtét jól sikerült, sajnos ilyen alkatú vagyok: gyengék a kötőszöveteim, ó ezen nem tud segíteni” Ezután – miután magamra hagyott – próbáltam megoldást keresni. Több helyen kaptam azt a választ, Hogy ,,nehéz helyzetben vagyok”, mivel a hüvelycsonk a méheltávolítás után nagyon rövid lett.
Végül megoldásnak a háló beültetése mutatkozott, aminek az elvégzése előtt az orvos nem garantált teljes sikert. Értékeltem az őszinteségét, és félve, de vállalkoztam Ú így is.
2007 októberében volt a cysto-swing, háló beültetés. Sajnos, ezután még előbb jelentkezett – a hat hetes control előtt – ugyanaz a gond. Még mindig nem adtam fel: pár hónap múlva- 2008 februárjában – nem más, mint ugyanez a doktor úr hasi úton, un. Burch műtéttel próbálta rögzíteni a hüvelyt. Ez sem hozott megoldást. A laza kötőszövetek erősítésére Ovestin tablettát szedtem egészen 2011 júniusáig.
És vártam a csodára….:
Természetesen közben éltem – két lábon és nem állandóan vízszintesen -a dolgos hétköznapjaim:
um: háztartás, unokák felügyelete – ami nagyon ünnepi mindig! – közben kertes házban költöztünk, kert, befőzés, férjem idős édesanyjának ellátása, stb. Az idegeim alaposan próbára voltak téve, szóval nem a legjobb idegállapotban voltam, amikor megtörtént a csoda!!
Tavaly évvégén egy eddig általam nem ismert nőgyógyász doktor úr – akihez egy mammográfiai beutáló miatt mentem – felfigyelt az én nagy ,,problémámra” és ajánlotta a Kistarcsai Pest Megyei Flór Ferenc Kórház, Nőgyógyászati Medencerekonstrukciós Szakambulanciát, személy szerint Dr. Sipos Attila doktor Urat.
Ez a találkozás fordulópont volt az életemben. A doktor Úr a vizsgálat után megállapította: hogy van megoldás, van remény!!
Ez év március 07-én három nappal a 63. születésnapom előtt – elvégezte hüvelycsonk sacrospinosus
Fixálását *Hála legyen nekiérte! A jó lsten áldását kérem áldásos tevékenységéért.
És nagyon – nagyon köszönöm.
llona
Kulcs, 2012. április 25.
* A műtét –kockázat mentesen – jól sikerült: „Minden oda került, ahová kellett.” Azóta – jelenleg is – jól vagyok.